Üdvözlet gyermekeim~

Gondoltam, míg tartalmi friss készül, addig megosztom veletek az életemben felmerült akadályokat és kérdéseket. Mint tudjátok, még mindig álláskereső állapotomban leledzem, s mint többi sorstársam én is szembesültem ennek iszonytatos mivoltával. Nem elég, hogy nem érkeznek válaszok a jelentkezésekre, de ha a szerencsétlen dolgozni vágyó embörke el is jut egy interjúra, ott is olyan kérdések fogadhatják, miknek negatív válaszáról ő maga nem tehet. Mert pozitívat sajnos nem adhatunk rá anélkül, hogy hazudnánk.

Na de, mi is történt velem személy szerint? Egy interjú alkalmával izgatottan és félve utaztam fel Budapestre vonattal, majd busszal zötyögtem a végcél felé. Az út maga nem volt több 1 óránál, de hát.. ez Magyarország. Hogyan is értem ezt? A beszélgetés kimondottan jól sikerült, ám a végén felmerült az a kérdés, melyre nem igazán voltam felkészülve. Monorierdei lakosként a bejutás hogyan is néz ki nálam, mennyi időbe telne és ilyesmi. A kérdés jogos volt, ám mit lehet erre felelni? Vonat és busz, ez a legjobb és legrövidebb útvonal, ám még itt is adódhatnak nehézségek, olyan mint: vonat - felsővezeték szakadás, busz - forgalom függvényében halad. Persze a legtöbb késést a felsővezeték szakadás okozhatja, durva másfél, két órás útat kell akkor számítani minimum csak a vonattal. Ezt sajnos mindenki tudja Magyarországon, hogy nálunk ez azért olyan eshetőség, amivel számolni kell. Jogos kérdés volt ezek után, hogy ha ez bekövetkezne, hogyan tudnám megoldani a bejutást, mivel ez egy bölcsőde, a gyerekek, a szülők várnak. Erre mit mondhat a magamfajta csóri kis ember? Berepülök? Csak vonat visz fel, más lehetőségem nem nagyon van. Autó? Édesapámnak van jogosítványa csak, s mivel ő is néha autóval jár ide-oda, munkába, az sem egy biztos ígéret, hogy olyankor az áll a rendelkezésemre és időben beérek. Hazudni ilyen esetben pedig szerintem nem kifizetődő, mert ha beüt a ménykű, akkor mi van? Közlöd telefonon, hogy sorry mégsem tudod megoldani? A szülők és gyerekek pedig várnak...

Nem, sajnos ilyenkor nem tud mit mondani az ember fia-lánya, ha nincs jogosítványa és autója, teljesen meg van kötve a lába. Most csak azért osztottam ezt meg veletek, mert kíváncsi lennék ti, hogy vagytok vele. Mit gondoltok mennyire van esélye egy vidéki embernek, mennyire indul hátránnyal egy helyi jelentkezővel szemben? Én is ezen gondolkoztam a napokban, s mint írtam arra jutottam: autó nélkül vidékiek csak vidékiek maradnak. Nem hiába írják sokszor már az álláshirdetésekbe is a követelményekhez a jogosítványt. De. Ha mindenki autóval indul neki tömegközlekedési járművek késései miatt a munkába, akkor kérdem én; nem ugyan ott vagyunk emberek? Tömérdek autó az utakon, a dugók a kétszeresére, hanem a háromszorosára nőnek így a befelé vezető utakon, így a késési faktor ugyan úgy garantált. Mi lehetne akkor a megoldás? Nem akarok ujjal mutogatni, de azért.. nem halnánk bele, ha a tömegközlekedés végre valóban úgy működne, ahogy annak kellene.

Vidámabb témák, hogy azért örüljünk is valaminek:

2015. március 20.-a a napfogyatkozás ideje.

Az alábbi linken olvashatjátok, hogy hol és mikor fog kezdődni, tetőzni illetve véget érni ez a nem mindennapi jelenség.

KATT

("Hey,now,sun, that's too bright. You picking a fight with me, ya bastard?")

Ami pedig már sajnos múlóban van, vagy el is múlt, az egy igen ritka sarki fény, mely kivételesen hazánk égboltján is megmutatta magát a napokban. Bővebb információ és képet a lenti linken tekinthettek meg. Igen szomorú vagyok, hogy erről lemaradtam, mert minden vágyam látni egyszer a híres sarki fényeket.

KATT

(Kresley Cole fotója a tumblr-ről.)